A varázshegyen innen és a varázshegyen túl,
éldegél egy idióta, nem olyan nagy úr,
Nincsen neki senkije és semmije e földön, õ maga a Fekete L'amoure...
Fekete L'amoure...mirr murr...Fekte L'amoure...
Hajnalgyári munkás õ és igen késõn kelõ,
ha kigyúlnak a reklám fények, akkor jön csak elõ.
Szomorú szíveket keres, és ha végül talál,
fekete kezekkel ölel õ, mer' õ a
Fekte L'amoure...mirr murr...Fekete L'amoure...
Most megrezzen az égbolt, és abból aláhull egy félvilági szeretõ.
Alsóváros alján felborul a fény.
Fekete a mosolya és fekete a szeme,
Éjfekete szíve már a bánat eledele.
Itt a vége fuss el véle, bocs hogy van a halál.
Ez a mese fekete mese.
Voltál te is ifjonc és bohó, féktelen fekete felhõket betörõ,
Angyalka a világ tetején...
Most megrezzen az égbolt, és abból aláhull egy félvilági szeretõ,
Alsóváros alján felborul a fény...